Nem lett.

Legutóbb tavaly decemberben írtam, és azóta történt egy s más az alpesi sí világában. Ezeknek az eseményeknek a hatására megfogadtam, hogy nem nagyon fogok esélyt latolgatni, vagy jövőbe nézni, mert nem nagyon megy ez nekem.
Történt ugyanis, hogy az osztrák férfi alpesi sí válogatott, a Téli Olimpián, írd és mond egy, azaz egyetlen egy érmet se szerzett. Ez olyan dolog, ami 1936 óta nem történt meg velük, igaz akkor nem indítottak férfi síelőt. Ez olyan mintha a magyar nők nem nyernének érmet az olimpián kajak-kenuban. De ha ez még nem lenne elég az olimpia után a VK-ban is sikerült "parádés" teljesítményt nyújtaniuk. Az 5 szakági kristálygömbből mindössze kettőt sikerült megszerezniük (ebből az egyik a kombináció ami nem éppen a legértékesebb). Az összetettről nem is beszélve, amit az ifjú svájci Carlo Janka nyert meg Benni Raich előtt. Pedig decemberben még minden olyan szép volt a sógoroknál. Benni kiegyensúlyozott volt, a jó öreg Walchhofer is hozta magát a gyors számokban, az óriásban Hirscher parádézott, szlalomban igaz a korábbi 2x világbajnok Matt csak kereste régi önmagát (nem találta), de Herbst bomba formában volt, és Pranger is hozta magát (ha éppen nem esett ki).
Így érkeztünk el a whistleri lejtőkhöz, ahol is az első számban a férfi lesiklásban mindenki azt várta, hogy vajon a két nagy öreg (Cuche és Walchhofer) közül ki fogja megkoronázni pályafutását egy olimpiai lesikló arannyal. Nos egyiküknek sem sikerült, mivel az aranyat egy másik svájci - a tavalyi szezonban wenkent és kitzbült nyerő - Didier Defago lett az olimpiai bajnok. A két klasszis 6. (Cuche) és 10. (Walchhofer) lett. Itt még nem is volt akkora baj, mivel a 4 osztrákból 3-an is a top 10-ben voltak (Scheiber 4., Kröll 9., Walchhofer 10.). A következő szám a szuper kombináció volt, melynek szakági világkupáját megnyerte Raich (valamint ő volt ennek a számnak a világbajnoka 2005-ben). További osztrák indulók voltak Romed Baumann 2009-ben szakági VK 3. helyezett (bár idén nem volt valami nagy formában), valamint Georg Streitberger aki jó lesikló, de a szlalom nem az ő területe. Megjegyezném, nekem óriási meglepetésemre szolgált, hogy nem tették be a csapatba Marcel Hirschert, akinek lett volna esélye egy jó szereplésre itt, hiszen kombinációban is aratott már szép sikereket (2008-ban és 2009-ben is dobogós lett Val d'Isereben). A verseny nem úgy alakult, ahogy az osztrákok elképzelték. Elsőként Baumann jött le közülük, de neki nem sikerült befejezni a lesiklást, így már csak két osztrákban bízhattak a sógorok. Benni a 12. helyre érkezett, ami nem sok jót jelentett számára, mivel a jó szlalomosok közül Zurbriggen és Ivica is megelőzte, valamint előtte volt Janka, Svindal és Miller akiknél ő jobb szlalomos ugyan, de nem lehet őket leírni. Streitberger pedig lesikló létére csak a 20. helyen zárta a számot, a szlalomhoz oda se állt.
A szlalomban valami fantasztikusat műveltek az amerikaiak. Az első 3 idő az övék volt, Bode Miller pedig megnyerte élete első olimpiai bajnoki címét. Benni pedig nem jött valami jól csak a 9. legjobb szlalom idő volt az övé, amivel a 6. helyre sikerült csak előre lépnie.
Két versenyszám után egy 4. hely a legjobb, e mellett egy 6. még ami pontszerző. Nem éppen ilyen kezdésre várt a szakvezetés.
Ezek után következett egy másik gyors szám, a Super G, amiben Walchhofer és Scheiber megint esélyes volt az éremre, de sajnálatos módon nem jött össze nekik a futam, csak a 21. és 20. helyen végeztek. Streitberger itt egy kicsivel jobban teljesített, mint a kombinációban a 17. helyével, de ez egy osztrák csapatban nem eredmény. A legjobb osztrák Benni Raich lett a maga 14. helyével. Erre mondják azt, hogy terített betli.
Ekkor már a sajtó ízekre szedte őket, és minél kevesebb szám volt hátra, annál nagyobb lett a nyomás a fiúkon.
Az Óriás műlesiklás első futama után nagyon úgy tünt, hogy fellélegezhetnek, mivel az állás úgy nézett ki, hogy az első 6-ban 3 osztrák volt. Sorrendben: Baumann (2.), Hirscher (5.), Raich (6.). Ám a második futam nem úgy alakult, ahogy szerették volna. Kezdődött mindez azzal, hogy az első futamban mindössze a 11. helyen végző norvég Jansrud, egy szédületes menetet repesztett, amivel átvette a vezetést az addig vezető német Neureuthertől. Utána következett Ivica, aki bár küzdött, de a norvéggal nem tudott mit kezdeni, ezáltal mögé érkezett be a 2. helyre Neureuthert megelőzve, a végén a 7. helyet megszerezve. Az osztrákok közül Raich jött le először, de csak Ivicát tudta megelőzni, Jansrud mögött végzett 61 századmásodperccel. Rögtön utána a fiatal Hirscher következett, aki jobban jött mint Raich, de még így is 3 tizeddel a norvég mögé érkezett. Ekkor még négyen voltak fent a rajtban és nem osztrák vezetett. Blardone futama után fellélegezhettek egy kicsit a sógorok, mivel az olasz a 2. futamban összességében csak a 24. időt síelte, amivel visszacsúszott a végelszámolásnál a 11. helyre (mindezt a 4.-ről). És akkor jöttek a dobogósok, köztük egy osztrákkal, valamint az uralkodó világbajnokkal (Janka), és az olimpián ekkor már 1 arannyal és 1 ezüsttel rendelkező Svindallal. Elsőként Svindal vágott neki a lejtőnek (meg kell jegyezni, hogy ekkor már rohamosan romlott az idő), de ő se tudta megelőzni honfitársát, de azért 8 századdal Hirscher elé került. Ekkor úgy nézett ki a dolog, hogy Jansrud tuti érmes, mivel ketten vannak hátra, és a legjobb osztrák 3. helyen áll. Az idő meg romlik. Nem túl rózsás kilátások. Baumann aki fantasztikus első futamot ment, megmutatta, hogy miért nem ő volt az osztrákok favoritja ebben a számban, mindössze a 2 futam 20. legjobb idejét mente amivel éppenhogy csak Raich elé fért be 3 századdal a 4. helyre. Ekkor úgy álltak a dolgok, hogy fent van Janka (az uralkodó világbajnok) lent pedig 3 osztrák a 3.-4.-5.-helyen. Ha az előbb azt írtam, hogy nem rózsás a helyzet, akkor most milyen? Janka ment egy jó menetet, amivel majdnem 4 tizedet vert Jansrudra, így mindenkit eggyel hátrébb tolva szertefoszlatta az osztrák éremálmokat óriásban.
És akkor már csak 1 futam maradt. A szlalom. 4 évvel ezelőtt Torinóban szín osztrák dobogó volt Raich-Herbst-Schönfelder a 3-ból ketten ott voltak a rajtnál (csak a jó öreg Rainer nem fért be a csapatba sorozatos sérülései miatt), kiegészítve Hirscherrel, valamint az uralkodó világbajnokkal Prangerrel. Jó kis csapat ez na.
De az első futam után ez már nem nagyon látszott. Raich aki az egész olimpián a zászlóshajója volt ennek a csapatnak, itt is hozta magát, hiszen a 3. helyen várta a 2. futamot. Hirscher nem tudta megismételni a legjobb számában elért teljesítményét, de a 9. helye reális, és nem is lenne problémás, ha...
Ha a két szlalomspecialista Herbst és Pranger hozta volna magát. De nem hozták. Olyannira nem, hogy Pranger kiesett az első futamban, míg Herbst csak a 12. helyet szerezte meg. Így várták a 2. futamot. A második futamban elöszőr Herbst vágott neki a távnak, de neki valami fantasztikus 2. menetet kellett volna mennie, ahhoz, hogy dobogóra férjen. Ez nem sikerült neki (bár jobban ment, mint az első körben), és csak a 10. helyet szerezte meg. És akkor jött megint egy skandináv. Név szerint Andre Myhrer Svédországból. Aki bemutatott egy olyan fantasztikus síelést, mint kollégája a norvég Jansrud az előző nap óriásban. Rögtön utána rajtolt el Hirscher, aki nem okozott csalódást, és végül 44 századdal bejött Myhrer mögé (végelszámolásban ez az 5. helyet jelentette neki). Az első futamot a 4. helyen zárta Ivica, akinek már volt egy ezüstje Vancouverből kombinációban, de most az aranyra hajtott. Minden tőle telhetőt meg is tett ezért. Myhrert 28 századdal megverve beérkezett az ideiglenes első helyre. Hogy ez ne csak az ideiglenes első hely legyen, hanem a végleges, már csak 3 versenyzőt kellett megelőznie. És akkor már csak 1 osztrák volt fent. A 2010-es alpesi síversenyek utolsó osztrák síelője. Benni Raich. Mindenféleképpen meg kellet vernie Ivicát ahhoz, hogy biztosan dobogón végezzen. De csak 4 század előnye volt, nem tudott semmit védeni úgy kellett mennie, mint a horvát. Ez nem sikerült, olyannyira nem, hogy még Myhrer is megelőzte. A 3. helyen állt ketten voltak fennt a szlovén Valencic és az olasz Razzoli. Ha bármelyikük is megelőzi, nincs osztrák férfi alpesi sí érem Vancouverben. Valencic elindult, de nem tudott jó 2. futamot jönni, talán megijedt a lehetőségtől, és csak 19. időt futotta a 2. futamban, amivel még Hirscher is megelőzte őt. Egy emberen múlt az osztrákok érme (valamint a Kostelic család újabb aranya). Giuliano Razzolin. És az olasz nem izgulta el. 58 százados előnyéből 16-ot megőrzött Ivicával szemben, így megszerezte az olaszok első vancouveri aranyérmét, valamint a pokol legmélyebb bugyraiba taszította az osztrákokat.
Összeségében 3x is egy hajszálon múlt az osztrák érem, hiszen lesiklásban Scheiber 12 századdal maradt el a bronztól, óriásban Hirscher 8 századdal maradt le, valamint szlalomban Raich 5 századdal csúszott le a dobogóról.
Talán majd 2014-ben Szocsiban, de én már inkább nem mondok semmit...