Texas forever!

Tartozom egy vallomással. Manapság nem követem olyan intenzitással az NBA eseményeit, mint régen. Sőt ez így nem is fedi a valóságot a helyes megfogalmazás az, hogy szinte alig követem az NBA eseményeit. Pedig emlékszem minden a jó öreg TV3-as közvetítésekkel kezdődött. Az előtt szinte csak a Nemzeti Sport utolsó oldalairól értesültem az észak-amerikai kosárlabda eseményeiről, de ott valami elkezdődött.

A 90-es évek közepén aztán jött a nagy őrület a kosárlabda kártya. Na engem szinte teljesen megőrjített. Mindenkitől azt kértem, születésnapra, névnapra, ha volt egy kis spórolt pénzem azt vettem belőle. A suliban meg mentek csereberék, emlékszem még becsengetés után is, amíg nem jött a tanár ment a "húú neked megvan ez a Jordan kártya, nekem van egy David Robinsonom plusz adok érte egy Mourningot. Naa???? Plusz még 200 ft?? Oké? Na gyorsan, mert jön a tanár." Régi szép idők, manapság is ez megy az általános iskolákban, csak Jordan helyett a gyors, Robinson helyett az eki Mourning helyett pedig egy doboz szürke Marlboro szavak hangzanak el. :( Ja és a 200 ft az 2.000. :(

Na de ennyit a társadalomkritikáról, a következő lépés a középiskola választás. Én konkrétan a kosárlabda kártya miatt választottam a II.Rákóczi Ferenc Közgazdasági Szakközepet. Hogy, hogyan?

Iskolalátogatás alkalmával felfedeztem egy kosárkártya boltot az iskolával szemben. Rögtön bementem, és azonnal elvarázsolt a Topps 96-97-es szériája. Mikor Édesanyám megkérdezte, hogy hogy tetszik az iskola? Mondtam, hogy nagyon jó. Ezek után beíratott előkészítőre, így minden héten mehettem kedvenc kis boltocskámba. A felvételi, már gyerekjáték volt, remegő gyomorral vártam a szeptembert, na nem a suli miatt, hanem a szembe lévő üzlet miatt. Aztán jött a nagy csalódás. Szeptemberre a bolt bezárt. :(

Ez idő alatt sok minden történt a tengerentúlon. A Bulls triplázott, Jordan visszavonult. A Rockets felszáguldott a kosárlabdázás egére, Jordan visszaért, és a Bulls megint nyert hármat (de sajnáltam 98-ban Malonet és Stocktont. Aztán volt nekünk egy csonka szezonunk 50 alapszakasz meccsel és egy Spurs győzelemmel, amit az Admirális és Tim Duncan együtt nyert még. Ezek a döntők már láthatóak voltak nálunk, hol a TV3-on, hol valami német vagy osztrák adón. Aztán bejött a Sport TV. És elkezdődött a tejjel-mézzel folyó kánaán. Rengeteg Lakers drukker, helyszíni All-Star gála közvetítések (emlékszem Tota mesélte, hogy egyszer találkozott a Hajdú Bé-vel a 95-ösön, és az első kérdése az volt, hogy "Te tényleg találkoztál Stephon Marburyvel?":), döntős virrasztások. Kezdetben még DJ Dominique és Török Péter volt a szakkommentátor. Dominiquet rühelltem, a jó öreg Török Pétert istenítettem.

Aztán telt-múlt az idő és valahogy az NBA kezdett kikopni a palettámról. Néztem még meccseket, a döntőket és az All-Star gálákat élőben néztem, csináltam minden évben két yahoos fantasy csapatot, de valahogy már nem volt az a gyerekkori érdeklődés. Nem bújtam a netet minden reggel a friss eredmények után, nem követtem a Draftot, nem volt kedvenc játékosom. Aztán ez is alábbhagyott. Az utóbbi pár évben ha All-Star gála volt, csak legyintettem, ha valami érdekes lesz majd letöltöm, hagyjatok aludni. Aztán már a döntők alatt se virrasztottam. És végül az idei szezonra eljutottam arra, hogy a végül alapszaksz MVP Derrick Roset vagy 10x le Jalen Rose-oztam.

Ezek után összejött ez a döntő. Miami-Dallas. A 2006-os finálét még virrasztva néztem végig, és nagyon sajnáltam Nowitzkiéket, hogy nem jött össze nekik a bajnoki cím, szimpatikus csapat volt, sokkal inkább azok voltak, mint a Waddel, O'Neallal és Mourningal felálló Pat Riley alakulat. Na szóval mikor megtudtam, hogy ez a döntő párosítsa, mondtam, hogy ezt látnom kell. Ha nem is minden meccset élőben, de amelyeket tudom, azokat feltétlenül. Végül is 3/6 lett az arány, ami az előzményeket és a körülményeket ismerve szerintem nem rossz.

Adott volt egy Miami Heat, akiknek a nyári bevásárlása még hozzám is eljutott, hiszen a már szupersztár Dwayne Wade mellé leigazolták LeBron Jamest és Chris Bosht. Egész Amerika utálta őket, főleg James csapatválasztása miatt, hiszen mekkora egoista öntelt barom lehet az, aki egy egész órás ESPN műsor végén közli Clevelanddel és az országgal, hogy otthagyja eddigi csapattá, mert ő gyűrűt akar nyerni. A kiegészítő emberek között ott volt Mike Bibby, akit még a Sacramentos időkből szerettem nagyon, valamint Udonis Haslem, Mario Chalmers, Mike Miller, szóval nem tipikusan azok a játékosok, akikért rajongani lehet. Talán még a jó öreg Ilgauskas az akit lehet szeretni, de ő egyetlen másodpercet sem játszott a döntőben. Viszont a másik oldalon ott volt Dirk Nowitzki, a würsburgi "Wunderkinder", aki most már nem csodagyerek, hanem az NBA egyik legjobb játékosa. Volt már alapszakasz MVP, a neve mára szinte összeforrt a Dallas Mavericksével. Vagy például Jason Kidd, aki 38 évesen is zseniálisan játszik. Aki látta a 2000-es évek elején a Lakers-Nets döntőt az már csak azért is ki szeretett volna neki szurkolni egy gyűrűt. (az nagyon csúnya söprés volt). Dallasban játszik még Tyson Chandler, aki anno Chris Paullal nyomatta az alley-upokat még New Orleansba. Valamint a két zseniális kisember JJ. Barea és Jason Terry. Ja és a Dallasban nem játszhatott a 3. legjobb játékosuk Caron Butler, sérülés miatt, valamint a döntő alatt lesérült Brandon Haywood is, aki anno még 1/1-es volt ha jól emlékszem, bár nem tudom mire. És végül de nem utolsó sorban Peja Stojakovic, aki anno még Chris Webberrel és a túloldalon álló Bibbyvel együtt harcolt a Lakers ellen és bukott el egy drámai hét meccses csatában a nyugati főcsoportdöntőben.

Úgy kezdődött ez a döntő, hogy a Miami volt a fő favorit, a Dallasnak nem sokan adtak esélyt. (pedig milyen szépen kisöpörték a Lakerst). Az első meccset megnyerte a Miami 8 ponttal, ezt csak ismétlésben láttam, de a 84 dallasi dobott pont valahogy nem győzött meg arról hogy a derék texasi legények esélyesek lehetnek. A 2. meccsre beállítottam a telefont, és fél órával a meccs előtt fel is keltem. Mire elkezdődött majdnem el is aludtam. :) Itt aztán volt minden félpályán túli Miami kosár (talán Chalmerstől), szétesően játszó Dallas, valamint én, aki 88-73-nál 7:15-tel a vége előtt ki akarta kapcsolni a tv-t. Azután a Wade tripla után, én úgy voltam, hogy ennyi kész vége, szegényeket kisöprik. Ami ezek után történt arra nincs szó. 22-5-re nyerte a hátralévő időszakot a Mavs, az ÖT Miami szerzett pontból Chalmers triplája volt 3, amit tök üresen dobott 90-93-nál 22,5-tel a vége előtt. Nowitzki fantasztikusan játszott 24 pont 11 lepattanó 4 assziszt, de ami a lényeg, a Dallas utolsó 9 pontját ő szerezte.

Ekkor mindenki rögtön a 2006-os döntőt kezdte felemlegetni, amikor a 3. meccsen a Dallas sikeresen eladott 13 pontos előnyt az utolsó 6 percben. Pedig ha azt a meccset megnyerik, akkor 3-0-ra vezetnek, de nem nyertek, és tudjuk mi lett a vége. :(

A 3. mérkőzést Dallasban rendezték, és a Mavericks úgy lépett pályára, hogy ha nyernek, akkor vezetnek a Miami ellen és így tényleges előnyt kovácsolnak az idegenbeli győzelmükből. Nos sajnos ezt nem tették meg. Pedig 5 másodperccel a vége előtt csak két ponttal vezetett a Miami, és támadhattak, de Dirknek ekkor nem jött a "clutch moment", így 88-86-os győzelmével a Miami visszavette a pályaelőnyt. Deee itt már lehetett látni, hogy van ebben a Dallasban spiritusz.

A 4. meccsen nem volt mese. Győzni kellet a hazai csapatnak. Ez volt az a mérkőzés, ahol Nowitzki kihagyta az egyetlen büntetőjét a döntőben, de még ez is belefért, hiszen egy újabb thriller után (10 perccel a vége előtt kilenc ponttal 74-65-re vezetett a Miami) 86-83-ra megnyerték a meccset, és kiegyenlítették a párharcot.

Ezek után jött az 5. mérkőzés, az utolsó Dallasban. Ha győznek, elég egyet nyerniük Miamiban, ha kikapnak, mindkettőt be kellene húzniuk, ami piszok nehéz. A mérkőzésen amit láthattunk az egy dallasi tűzijáték volt. 13/19-cel dobtak a hárompontos vonalon túlról, közülük is kiemelkedett JJ Barea aki ötből négyet bevágott, de 3/5-el tüzelt kintről a két Jason is Kidd és Terry. Pedig Chalmers az első negyed végén megint belém állította az ideget egy világvégéről eldobott buzzer beaterjével (31-30 a Miaminak), de ez se volt elég. Végül ő 4/6-os triplamutatóval zárt. Sőt nem volt elég Lebron tripladuplája sem (17-10-10), valamint Wade hősies visszatérése. Aki egy Cardinallal történt ütközés után szemmel láthatólag is sérülten beállt játszani és összedobált 23 pontot. Viszont Dirk mindanyiuknál jobb volt 29 pontja mellé leszedett 6 lepattanót és kiosztott 3 gólpasszt, és ismételten hibátlanul büntetőzött 10/10. A vége a már szinte megszokott forgatókönyv szerint zajlott 100-97-es Miami vezetéssel fordultak be a csapatok az utolsó 3 és fél percre, a vége pedig 112-103 lett, ami egy 15-3-as dallasi rohamnak köszönhető. Ennek a rohanásnak fő letéteményese Jason Terry volt, aki ez idő alatt 8 pontot dobott valamint leszedett 2 lepattanót és kiosztott 2 gólpasszt (egyet Nowitzkinek, egyet pedig Kiddnek).

3-2-es vezetéssel hagyták el Dallas büszkeségei az American Airlines Centert, és azzal a tudattal léptek pályára ma hajnalban a Miami csarnokában, hogy tudnak 100 pont felett dobni a Heat ellen, valamint elég egyet megnyerniük ahhoz, hogy történetük első bajnoki címét megszerezzék. Én úgy voltam vele, hogy 2 opció van, ha ma nyer a Dallas, akkor ő a bajnok (ez evidens :D), viszont ha a Heat nyer, akkor a 7. meccsen behúzzák. Rákészültem a meccsre úgy ahogy kell megnéztem a Dumb és Dumbert, hogy a jókedvem ne hagyjon el, ha esetleg rosszul alakulna a mérkőzés, valamint ezek után elmentem Dani és Geri cimborámmal sörözni egyet Lőrincre, de szigorúan ügyelve arra, hogy kezdésre hazaérjek. Ez nagyon jól sikerült, kezdés előtt egy órával már itthon voltam, és Berci is bejelentkezett egy első félidő megtekintésre, Jenson Button kanadai győzelme után feldobódva.Szóval minden adott volt egy jó döntőhöz. Az első félidő úgy alakult, ahogy a döntő eddigi összes mérkőzésén. Ide-oda vezettek a csapatok, de valahogy a Heatben nem volt meg az a tűz. Látszott Wade-en, hogy az a Cardinallal történt ütközés megviselte a csípőjét, Lebron az első másfél-két percben dobott 9 pontja után (de megijedtem akkor), eltűnt. A dallasi hármasok meg ültek. Hiába vezetett csak két ponttal a félidőben a Dallas 53-51-re, hiába állt Dirk Nowitzki 1/12-es mezőnymutatóval, hiába volt Chandlernek 3 személyi hibája. Valahogy úgy voltam vele, hogy ez a meccs a Mavericksnek áll. A 2. félidő stílszerűen egy Nowitzki duplával kezdődött (ez volt az 5. pontja a meccsen), amiből következtetni lehetett arra, hogy beszéltek a fejével. A második félidőt végül 8/15-tel zárta a német, ősszeségében 9/27-tel, de a maga 21 pontját így is megdobta. Először a mérkőzésen 3:39-cel a vége előtt mondtam ki azt, hogy ez megvan, amikor Dirk duplája után 97-87-re ment a Dallas, és ezt a 10 pontos előnyt nem is adták el a végére (105-95).

A Dallas Mavericks lett a 2010-11-es NBA szezon bajnoka. Az MVP az utolsó meccsen nem brillírozó, de az egész sorozatban 26 pontot és 9,6 lepattanót átlagoló 97,8%-osan büntetőző Dirk Nowitzki lett.

Ez a döntő újra felszínre törte belőlem a kosárlabda iránti rajongásomat, köszönöm Dallas, és gratulálok.

Nem lett.

Legutóbb tavaly decemberben írtam, és azóta történt egy s más az alpesi sí világában. Ezeknek az eseményeknek a hatására megfogadtam, hogy nem nagyon fogok esélyt latolgatni, vagy jövőbe nézni, mert nem nagyon megy ez nekem.
Történt ugyanis, hogy az osztrák férfi alpesi sí válogatott, a Téli Olimpián, írd és mond egy, azaz egyetlen egy érmet se szerzett. Ez olyan dolog, ami 1936 óta nem történt meg velük, igaz akkor nem indítottak férfi síelőt. Ez olyan mintha a magyar nők nem nyernének érmet az olimpián kajak-kenuban. De ha ez még nem lenne elég az olimpia után a VK-ban is sikerült "parádés" teljesítményt nyújtaniuk. Az 5 szakági kristálygömbből mindössze kettőt sikerült megszerezniük (ebből az egyik a kombináció ami nem éppen a legértékesebb). Az összetettről nem is beszélve, amit az ifjú svájci Carlo Janka nyert meg Benni Raich előtt. Pedig decemberben még minden olyan szép volt a sógoroknál. Benni kiegyensúlyozott volt, a jó öreg Walchhofer is hozta magát a gyors számokban, az óriásban Hirscher parádézott, szlalomban igaz a korábbi 2x világbajnok Matt csak kereste régi önmagát (nem találta), de Herbst bomba formában volt, és Pranger is hozta magát (ha éppen nem esett ki).
Így érkeztünk el a whistleri lejtőkhöz, ahol is az első számban a férfi lesiklásban mindenki azt várta, hogy vajon a két nagy öreg (Cuche és Walchhofer) közül ki fogja megkoronázni pályafutását egy olimpiai lesikló arannyal. Nos egyiküknek sem sikerült, mivel az aranyat egy másik svájci - a tavalyi szezonban wenkent és kitzbült nyerő - Didier Defago lett az olimpiai bajnok. A két klasszis 6. (Cuche) és 10. (Walchhofer) lett. Itt még nem is volt akkora baj, mivel a 4 osztrákból 3-an is a top 10-ben voltak (Scheiber 4., Kröll 9., Walchhofer 10.). A következő szám a szuper kombináció volt, melynek szakági világkupáját megnyerte Raich (valamint ő volt ennek a számnak a világbajnoka 2005-ben). További osztrák indulók voltak Romed Baumann 2009-ben szakági VK 3. helyezett (bár idén nem volt valami nagy formában), valamint Georg Streitberger aki jó lesikló, de a szlalom nem az ő területe. Megjegyezném, nekem óriási meglepetésemre szolgált, hogy nem tették be a csapatba Marcel Hirschert, akinek lett volna esélye egy jó szereplésre itt, hiszen kombinációban is aratott már szép sikereket (2008-ban és 2009-ben is dobogós lett Val d'Isereben). A verseny nem úgy alakult, ahogy az osztrákok elképzelték. Elsőként Baumann jött le közülük, de neki nem sikerült befejezni a lesiklást, így már csak két osztrákban bízhattak a sógorok. Benni a 12. helyre érkezett, ami nem sok jót jelentett számára, mivel a jó szlalomosok közül Zurbriggen és Ivica is megelőzte, valamint előtte volt Janka, Svindal és Miller akiknél ő jobb szlalomos ugyan, de nem lehet őket leírni. Streitberger pedig lesikló létére csak a 20. helyen zárta a számot, a szlalomhoz oda se állt.
A szlalomban valami fantasztikusat műveltek az amerikaiak. Az első 3 idő az övék volt, Bode Miller pedig megnyerte élete első olimpiai bajnoki címét. Benni pedig nem jött valami jól csak a 9. legjobb szlalom idő volt az övé, amivel a 6. helyre sikerült csak előre lépnie.
Két versenyszám után egy 4. hely a legjobb, e mellett egy 6. még ami pontszerző. Nem éppen ilyen kezdésre várt a szakvezetés.
Ezek után következett egy másik gyors szám, a Super G, amiben Walchhofer és Scheiber megint esélyes volt az éremre, de sajnálatos módon nem jött össze nekik a futam, csak a 21. és 20. helyen végeztek. Streitberger itt egy kicsivel jobban teljesített, mint a kombinációban a 17. helyével, de ez egy osztrák csapatban nem eredmény. A legjobb osztrák Benni Raich lett a maga 14. helyével. Erre mondják azt, hogy terített betli.
Ekkor már a sajtó ízekre szedte őket, és minél kevesebb szám volt hátra, annál nagyobb lett a nyomás a fiúkon.
Az Óriás műlesiklás első futama után nagyon úgy tünt, hogy fellélegezhetnek, mivel az állás úgy nézett ki, hogy az első 6-ban 3 osztrák volt. Sorrendben: Baumann (2.), Hirscher (5.), Raich (6.). Ám a második futam nem úgy alakult, ahogy szerették volna. Kezdődött mindez azzal, hogy az első futamban mindössze a 11. helyen végző norvég Jansrud, egy szédületes menetet repesztett, amivel átvette a vezetést az addig vezető német Neureuthertől. Utána következett Ivica, aki bár küzdött, de a norvéggal nem tudott mit kezdeni, ezáltal mögé érkezett be a 2. helyre Neureuthert megelőzve, a végén a 7. helyet megszerezve. Az osztrákok közül Raich jött le először, de csak Ivicát tudta megelőzni, Jansrud mögött végzett 61 századmásodperccel. Rögtön utána a fiatal Hirscher következett, aki jobban jött mint Raich, de még így is 3 tizeddel a norvég mögé érkezett. Ekkor még négyen voltak fent a rajtban és nem osztrák vezetett. Blardone futama után fellélegezhettek egy kicsit a sógorok, mivel az olasz a 2. futamban összességében csak a 24. időt síelte, amivel visszacsúszott a végelszámolásnál a 11. helyre (mindezt a 4.-ről). És akkor jöttek a dobogósok, köztük egy osztrákkal, valamint az uralkodó világbajnokkal (Janka), és az olimpián ekkor már 1 arannyal és 1 ezüsttel rendelkező Svindallal. Elsőként Svindal vágott neki a lejtőnek (meg kell jegyezni, hogy ekkor már rohamosan romlott az idő), de ő se tudta megelőzni honfitársát, de azért 8 századdal Hirscher elé került. Ekkor úgy nézett ki a dolog, hogy Jansrud tuti érmes, mivel ketten vannak hátra, és a legjobb osztrák 3. helyen áll. Az idő meg romlik. Nem túl rózsás kilátások. Baumann aki fantasztikus első futamot ment, megmutatta, hogy miért nem ő volt az osztrákok favoritja ebben a számban, mindössze a 2 futam 20. legjobb idejét mente amivel éppenhogy csak Raich elé fért be 3 századdal a 4. helyre. Ekkor úgy álltak a dolgok, hogy fent van Janka (az uralkodó világbajnok) lent pedig 3 osztrák a 3.-4.-5.-helyen. Ha az előbb azt írtam, hogy nem rózsás a helyzet, akkor most milyen? Janka ment egy jó menetet, amivel majdnem 4 tizedet vert Jansrudra, így mindenkit eggyel hátrébb tolva szertefoszlatta az osztrák éremálmokat óriásban.
És akkor már csak 1 futam maradt. A szlalom. 4 évvel ezelőtt Torinóban szín osztrák dobogó volt Raich-Herbst-Schönfelder a 3-ból ketten ott voltak a rajtnál (csak a jó öreg Rainer nem fért be a csapatba sorozatos sérülései miatt), kiegészítve Hirscherrel, valamint az uralkodó világbajnokkal Prangerrel. Jó kis csapat ez na.
De az első futam után ez már nem nagyon látszott. Raich aki az egész olimpián a zászlóshajója volt ennek a csapatnak, itt is hozta magát, hiszen a 3. helyen várta a 2. futamot. Hirscher nem tudta megismételni a legjobb számában elért teljesítményét, de a 9. helye reális, és nem is lenne problémás, ha...
Ha a két szlalomspecialista Herbst és Pranger hozta volna magát. De nem hozták. Olyannira nem, hogy Pranger kiesett az első futamban, míg Herbst csak a 12. helyet szerezte meg. Így várták a 2. futamot. A második futamban elöszőr Herbst vágott neki a távnak, de neki valami fantasztikus 2. menetet kellett volna mennie, ahhoz, hogy dobogóra férjen. Ez nem sikerült neki (bár jobban ment, mint az első körben), és csak a 10. helyet szerezte meg. És akkor jött megint egy skandináv. Név szerint Andre Myhrer Svédországból. Aki bemutatott egy olyan fantasztikus síelést, mint kollégája a norvég Jansrud az előző nap óriásban. Rögtön utána rajtolt el Hirscher, aki nem okozott csalódást, és végül 44 századdal bejött Myhrer mögé (végelszámolásban ez az 5. helyet jelentette neki). Az első futamot a 4. helyen zárta Ivica, akinek már volt egy ezüstje Vancouverből kombinációban, de most az aranyra hajtott. Minden tőle telhetőt meg is tett ezért. Myhrert 28 századdal megverve beérkezett az ideiglenes első helyre. Hogy ez ne csak az ideiglenes első hely legyen, hanem a végleges, már csak 3 versenyzőt kellett megelőznie. És akkor már csak 1 osztrák volt fent. A 2010-es alpesi síversenyek utolsó osztrák síelője. Benni Raich. Mindenféleképpen meg kellet vernie Ivicát ahhoz, hogy biztosan dobogón végezzen. De csak 4 század előnye volt, nem tudott semmit védeni úgy kellett mennie, mint a horvát. Ez nem sikerült, olyannyira nem, hogy még Myhrer is megelőzte. A 3. helyen állt ketten voltak fennt a szlovén Valencic és az olasz Razzoli. Ha bármelyikük is megelőzi, nincs osztrák férfi alpesi sí érem Vancouverben. Valencic elindult, de nem tudott jó 2. futamot jönni, talán megijedt a lehetőségtől, és csak 19. időt futotta a 2. futamban, amivel még Hirscher is megelőzte őt. Egy emberen múlt az osztrákok érme (valamint a Kostelic család újabb aranya). Giuliano Razzolin. És az olasz nem izgulta el. 58 százados előnyéből 16-ot megőrzött Ivicával szemben, így megszerezte az olaszok első vancouveri aranyérmét, valamint a pokol legmélyebb bugyraiba taszította az osztrákokat.
Összeségében 3x is egy hajszálon múlt az osztrák érem, hiszen lesiklásban Scheiber 12 századdal maradt el a bronztól, óriásban Hirscher 8 századdal maradt le, valamint szlalomban Raich 5 századdal csúszott le a dobogóról.
Talán majd 2014-ben Szocsiban, de én már inkább nem mondok semmit...

2010 az osztrákok éve lesz?

Eléggé régen írtam, visszanézve Berlin óta konkrétan semmit. Sokminden nem történt velem azóta. Melódia ezerrel, valamint újrakezdtem a sulit, amit most komolyabban nyomok mint eddig, majd meglátjuk mi lesz belőle. Itt van a tél, holnap karácsony, ilyenkor a sportban azt hinné az ember, hogy uborkaszezon van, hisz ezerrel jönnek a díjátadók, átigazolási hírek a Forma-1 világából, de ezen kívül beindul a nagyüzem a téli sportok világában. Itt mindenki megtalálja a maga stílusának megfelelő sportágat, hisz a műkorcsolyától kezdve a curlingen át, eljuthatunk a snowboardig vagy a véres szájúak egészen a jégkorongig. Nekem a toppfavorit téli sportom az alpesi sí (meg a műkorcsolya de pszt;)) ami már gyerekként megragadott, pedig még életemben nem csatoltam sílécet a lábamra (korcsolyát is csak 1x, de az elég is volt anno). Az alpesi sí egy nagyon jó kis sportág, van benne sebesség, jó csajok (igaz a síruha miatt nem nagyon lehet látni őket), és hogy Ákos cimborám is belenézzen hatalmas bukások (én ezt speciel nem szeretem, mert ezeknek egyenes következménye egy súlyos sérülés). Na mármost így az év vége felé (de nem a szezonénak) közeledve egy kis számvetést készítettem, amely egy kis előrepillantó a 2 hónap múlva esedékes téli olimpiára is.
A női vonalat csak pár év kezdtem el újra figyelemmel kísérni, inkább a férfi mezőnyre koncentrálok. Itt történt a szezon elején, hogy a sportág egy nagy klasszisa a szezon elején bejelentette könnyek között visszavonulását (és nem úgy mint a jó öreg Brett apó). Hermann Maier 2x-es olimpiai 3x-os világbajnok valamint 4x-es összetett Világkupa győztesként tényleg a sportág óriási alakja volt. (emellett nyert még 10 szakági világkupát is). Igaz az utóbbi években már nem volt olyan formában mint a 90-es évek végén vagy a 2000-es évek elején, közepén, de mégis ő volt az osztrák sísport arca. A szezon előtt nem lehetett tudni mi lesz az osztrákokkal, hiszen hiába volt ott nekik a szintén 2x-es olimpiai és 3x-os világbajnok 1x-es összetett VK győztes Benni Raich, vagy a gyors számok nagy öregje Michael Walchhofer, nekem úgy tűnt, hogy a többi nemzet, a svájciakkal az élen simán lenyomja őket. Benni Raich-kel úgy voltam, hogy tuti összetett VK 2. helyezett, hiszen 2005-től 2009-ig egy kivétellel mindig második lett (na jó azért 2006-ban megnyerte ez igaz), de például tavaly úgy vesztette el az összetett elsőséget, hogy a VK döntőn a szlalomban (ami az egyik erőssége) top 15-ben kellett volna végeznie. Erre ő fogta magát és kiesett, így a norvég Axel Lund Svindal lett a győztes. Walchhofer meg hiába gyors, a technikai számokban olyan gyenge szegénykém, hogy nincs esélye az összetettben. Na szóval a szezon elején úgy indultak neki a srácok, hogy ott volt a rajtnál a két szlalomkirály Ivica Kostelic (my favourite), és a francia Grange, akik kezdtek a gyors számokban is maradandót alkotni. A címvédő Svindal (akinek szerintem idén lazán meg kéne védenie a címét), a mindig esélyesnek kikiáltott Raich, és a svájciak között a nagy öreg Cuche, szerintem idén lett volna a legnagyobb esélye összetett VK-t nyerni, de elnézve a jelenlegi formáját, ő az olimpián fog nagyot dobbantani. Valamint egy üstökös a mindössze 23 éves Carlo Janka, aki tavaly robbant be a mezőnybe, és mindenki azt várta tőle, hogy megcibálja az oroszlánok bajszát.
Namármost lement 14 verseny, és jelenleg úgy állunk, hogy a 6 VK pontversenyből 5-ben osztrák áll az élen. A legfontosabban, ami az összetett Benni Raich vezet, ami az évnek eme szakaszában meglepő, mert a szakértők azt mondják, neki a január-február a kedvenc időszaka, tehát ha a papírformát nézzük, ő nyeri a nagy kristálygömböt. A szlalomban 2 verseny ment le, mindkettőt Reinfried Herbst nyerte, és ezzel bejelentkezett a szakági VK győzelemért, valamint az olimpiai aranyért is, ami a mezőny jelenleg összetételét nem elképzelhetetlen, mivel a már fentebb említett Kostelic-Grange duó sérüléssel bajlódik (az utóbbinak sajnos ki is kell hagynia az olimpiát). Óriás műlesiklásban Raich vezet 4 versenyből 2-n állt dobogón, igaz nyernie nem sikerült még, igaz szorosan követi őt az olaszok egyik nagy kedvence Massimiliano Blardone. A Super G-ben vagy egy kis meglepetés, de csak annyiban, hogy Walchhofertől, az ember inkább azt várná, hogy a lesikló VK-t vezetné, de most valahogy a rövidebbik gyors számban jött ki jobban a lépés az öregnek, mivel itt már 2 dobogós helyezése is van, míg lesiklásban ez még nem jött neki össze (igaz, hogy itt is 3. helyen áll a rangsorban). És itt érkeztünk el az egyetlen kakukktojáshoz, a lesikláshoz, amit a másik nagy öreg a svájci Didier Cuche vezet, aki a két Észak-Amerikai versenyen elért 1. és 2. helyezésével alázza a fiatalokat. A legkisebb számban a kombinációban pedig az első 2 helyen is osztrák áll, név szerint Benni Raich és Romed Baumann.
Nagyon várom már, hogy mi lesz a szezon további részében, valamint az olimpián. Reményeim szerint Ivica elcsíp azért egy érmet visszatérése alkalmából, igaz ez nagy teljesítmény lenne tőle.
Kitartás, már csak 2 hónap Vancouverig!!!!

Berlin 2009 5. nap delutän

Utolso bejegyzesem innen Berlinböl, mivel holnap egesz napos verseny lesz, igy nem fogok a szälläsra jönni, este meg mär sietek haza lefeküdni, mivel hajnali 4-kor kelhetek hogy kierjek a repülöterre.
A mai napon ujabb pontszerzö helyet szereztünk Kövägo Zoltän reven, aki 6. lett diszkoszvetesbem a gyözelmet minö meglepetes a nemet Robert Harting szerezte meg, mi mässal mint elete legjobbjäval. Valami nagyon van a berlini levegöben, de ez csak a hazaiakra van hatässal. Mellettem a lengyel kollega megjärta a mennyett es a poklot mivel az elsö sorozattol kezdve az utolso elötti dobäsig honfitärsa vezetett, de akkor jött a nemet csoda (nem, nem a Trabant), es olimpiai ezüstermesük, vilägbajnoki ezüstermes lett. (szegeny csoka nagyon sajnälom, iszonyat jo fej volt).
Ferfi 1500 meteren bahreini nyert. Ezek aztän tudnak valamit. Rashid Ramzit eltiltjäk doppingoläsert, es akkor elölep nekik Yusuf Saad Kamel.Egy különbseg van a ket emlitett uriember között. Mig az eltiltott Ramzi marokkoi születesü, addig Kamel kenyäban lätta meg a napvilägot. Viszont mindketten bahreini szinekben lettek vilägbajnokok. A 3. Bernard Lagat lett, ö amerikai ällampolgär, de meg kenyaikent lett 2. Athenban Hicham El Guerrouj mögött. A kiräly amugy a dijätado szerepköret vällalta ma magära. Kiväncsi vagyok mit sugott egykori ellenfele füleba, mikor ätadta neki a bronzermet. Jah innen üzenem annak a szerencses honfitärsamnak, aki lefenykepezkedett Hichammal, hogy kurva nagy mäzlista (jah es soha se bocsäjtom meg magamnak hogy otthon hagytam a memoriakärtyät:S:(:@).
Nöi 100 gäton jamaicai arany szükletett (ezek kajak kisajätitjäk a sprintszämokat), Perdita Felicien sajna csak 8. lett, viszont honfitärsa Priscilla Schiepp-Lopez megnyerte az ezüstöt.
A nöi 800 mertert meg nem tudom hova rakni. Egy olyan versenyzö nyert, akiröl eletemben nem hallottam, räadäsul ugy nezz ki mint egy csävo s 1991-es születesü. Most neztem utänna tavaly a junior VB-n a selejtezöjeben 7. lett laza 2:11.98-cal, erre iden megnyeri a felnött VB-t 1:55.45-tel. Ez aztän a nem semmi. (jah amugy ez az eredmeny a viläg idei legjobbja)
Ferfi tizprobäban Szabo Attila a 32. helyen äll, szegenyke kicsit elbaszta a sulylökest es a magasugräst is, igy a delelötti 26. helyröl elegge visszacsuszott.
Holnap mint emlitettem hosszu nap lesz, egy laza 12 oräs atletika maraton vär räm de megeri, mert lesz 110 gät elödöntö Kiss Danival, valamint nöi magasugräs (remelem Blanka elkeni Friedrich szäjät a sajät közönsege elött), valamint utoljära megtekinthetem Usaint (de öt szigoruan a Berci kedveert).
Szoval mära ennyi. Talälkozunk otthon.

Berlin 2009 5. nap delelött

Magyar delelött Berlinben!!! Fantasztikus volt a mai delelött köszönhetöen Kiss Dänielnek es Papp Krisztinänak akik fantasztikusan teljesitettek sajät versenyszämukban. Kettejük közül elöször Papp Kriszta ällt rajthoz, mikor meglättam a rajtlistät es meglättam, hogy Abeylegesse nem indul fellelelegeztem. Ugy szämoltam, hogy 11-böl 5-ben kell lenni es 4 hely a kiado a 2 etiop a kenyai es a török (aki amugy született etiop). De aztän nem indult a török igy csak 3 hely volt "foglalt" es kettö szabad erre voltak 5-en (mivel volt ket outsider) szoval nagy csatät igert a verseny. A rajt utän a japän versenyzö ällt az elre, ekkor ugy fondoltam, hogy o vissza fog esni, mert älltaläban aki tempot megy az visszaesik. Kriszta az elboly hätuljän volt okosan szemmel tartva a mezönyt. Aztän ahogy haladtunk elöre ugy gyorsult a tempo, amikoris Kriszta meg mindig ott volt a bollyal es az utolso körnel meg tudod erösiteni, igy 4. helyen jutott toväbb, idei legjobbjät futva. A japän taktikäja vegul bejött mivel hiäba lett 6. de idövel toväbbment ö is.
A ferfi 110 m-es gätfutäs igen erdekes eredmenyeket hozott. Nem igazän ment a nagyoknak, Robles peldäul nagyon elrontotta a rajtott, es igencsak kaparnia kellett a 3. helyert futamäban. De peldäul nem sikerült toväbbjutnia Aries Merrittnek, aki pedig amerikai, hät tuti hogy nem fogjäk öt otthon ezert megdicserni. (az ö futamäban volt egy 3-as holtverseny az elsö helyen a lengyel Noga a cseh Svoboda es a francia Darien között). Nagy izgalmak közepette erkezett el az utolso futam, ahol is Kiss Däniel indult, közvetlenül David Payne mellöl. Ebben a futamban futott meg a nemetek üdvöskeje Matthias Bühler, a kolumbia Paolo Villar es a jamaicai Richard Phillips. Na a rajt utän Dani valami olyan fantasztikus futäst produkält, hogy az csak na. En folyamatosan kiabältom, hogy gyere-ezaz-gyere-ezaz!!!! Es a befutonäl nem hittem a szememnek. Ö ert be elsönek elvert mindenkit mint jeg a hatärt Paynestül, nemetestül. Aztän räneztem az orära 13,34 hät az valami überbrutäl. Termeszetesen magyar csucs meg minden. A mellettem ülö lengyel kollega gratulält is (vegre nem szalondrukker nemetek kerültek mellem), remelem delutän is fog.
Most delelott ennyi, majd meg irok este.

Berlin 2009 4. nap delutän

Ez a nap is eltelt, nem lättam szintiszta kenyai dobogot köszönhetöen Bob Tahrinak, meg az ö piszok jo hajräjänak. Valamint lättam nemet aranyat es nemet örömünnepet, köszönhetöen Steffi Neriusnak aki elsö dobäsäval eldöntötte a versenyt, es alaposan meglepte a vilägcsucstartot valamint az idei ranglistavezetöt. Szämomra a nap legjobb versenye a ferfi härmasugräs volt ahol is egyik nagy kedvencem Phillips Idowu legyözte a toronymagas eselyes Nelson Evorät. Sajna mäsik nagy kedvencem Jadel Gregorio csak 8. lett:( Sajna mäsik nagy kedvencem Kim Collins se jutott toväbb 200 m-en az elödöntöbe 20,84-et futott es 20,61 kellett volna. Az a baj hogy innen kezdem eszrevenni azt hogy öregszem, minden regi kedvencem egyre rosszabb eredmenyt er el (hiäba az idö vasfoga es a feltöekvö fiatalok):( Volt meg egy nöi 400 m-es döntö amit vegül Sanya Richards nyert, ami papirforma.
Vegül egy eszrevetel. Vagy az Olimpiai Stadion tul nagy vagy az emberek lelkesedese kicsi, de meglepetesemre nincs telthäz, meg delutän se. Bezzeg az en szektorom az tele van szalondrukkerekkel csak ülnek mint a szinhäzba azt se tudjäk mit kell nezni neha tapsolnak, aztän ennyi. Ma peldäul egy häzaspär ült mellettem, kestek vagy egy orät, kint voltak kb 20-30 percet, majd hazamentek, mindezd fejenkent 40 euroert. Fene abba a nemet joleti tärsadalomba!:D
Holnap ferfi tizproba Szabo Attiläval, majd delutän ferfi diszkosz döntö Kövägo Zoltännal, ahol bärmi lehet. Es delelött fut Kiss Däniel 110 m gäton toväbbjutäsi eselyekkel. A hölgyeket pedig Papp Kriszta kepviseli 5.000 m-en 11-böl kell 5-be lennie vagy plusz 5 legjobb ido a futamäban elsö ränezesre ket tuti verhetö ember van, de a többiek se legyözhetetlenek (na jo a ket etiopot meg a kenyait nem veszem ide (+Abelyegesset se).

Mara ennyit Joejt.

Berlin 2009 4. nap delelött

Elöször is javitanom kell sajät magamat, olyan törtent velem mint eddig meg soha (es Szabo Gäborral a 2003-as pärizsi VB-n) Eltevesztettem egy vilägbajnokot.:O:S Szoval a nöi rudugräst a mäsik lengyel Anna Rogowska nyerte (ö a szöke), csak az zavart be, hogy a Stadionban Monika Pyrekkel keszitettek interjut, es hät egy kicsit beneztem a dolgot.
A mai delelött is fantasztikus volt. Köszönhetö ez Kövägo Zoltännak (bär belöle nem sokat lättam), valamint a nöi magasugroknak. Kövägo Zoli egy sikertelen elsö dobäs utän (na ezt lättam), egy 65.82-es dobässal összesitesben 3. helyen jutott a döntöbe. A nöi magasugräs egetrengetö meglepetes nem törtent, hiszen csak a kazah Aitova es Vita Palamar esett ki azok közül akiket döntöbe värtam volna. A hangulat nagy volt, mivel jo közel ültem a versenyhez, tudtam követni az esemenyeket. Blanka Vlasic meg mindig a legnagyobb kiräly (bär a nemetek ezt nem igy gondoltäk). Van egy uj kedvencem is a thaiföldi Noengrothai Chaipetch aki van vagy 160-165 cm magas, igy ränezesre, es 190 feletti ugro. (most neztem meg a neten elvileg 165 centi). Na szoval amikor ö ugrott akkor jo hangoan elkezdtem tapsolni (ebben az a jo ha tapsolsz akkor a melletted levök is tapsolnak aztän az ö mellettük levök is, es ha eleg korän kezdett akkor mär jo sokan tapsolnak es odafigyelnek arra akinek tapsolsz.), es minden sikeres kiserletenel ujjongani. Sajna a döntö nem jött össze neki, mivel 189 cm-t ugrott ami idei legjobbja, es hät a selejtezö szint 195 cm volt, de eleg volt a hibätlan 192 is.
200 m-es ferfi sikfutäs selejtezöinel nagyon meglepödtem, hiszen jo pär nagy nev nem indult el pl.: Gay,Chambers, Martina hogy csak a nagyobbakat emlitsem (ezt nem tudtam mire velni).
Usain ellenben ott volt es a rajt elött a közönseg tudtära adta, hogy älmos, iszonyat forma az ember (de Berci meg mindig nem a kedvencem;)).
A versenyek utän leptem haza, de elötte meglätogattam az Adidas elött levö mini rekortänt, hogy leteszteljem magam. Namärmost sztem az 20 meter volt vagy a franc se tuggya, de 2,14 mp alatt vegigszäguldottam bemelegites nelkül:P.
Ja es ami a legkomolyabb, kifele jövet talälkoztam Gyulai Märtonnal a Magyar Atletikai Szövetseg fötitkäräval, jo volt vegre valakivel magyarul beszelni, mert ez a kevert angol nemet beszed az agyamra megy. (Lehet ha hazamegyek mindenkinek mindent Danke-val köszönök meg, viszont elnezest, meg mindig bocsival kerek:D)
Na lepek vissza egy kis ebed utäni sziesztära.