Pekingi számvetés avagy a 3-5-2.

Véget ért az Olimpia, és a magyar csapat szereplése után mindenki lázas elemzésbe kezdett. Így én is egy kis számvetést készítek, előre bocsájtom, hogy ez nem szakmai elemzés lesz, hanem csak egy szubjektív vélemény.Sajnálatos módon nem tudtam olyan szinten végigkövetni a versenyeket, ahogy szerettem volna, de a lényeget láttam, ami számomra fontos (úszás, atlétika, súlyemelés).3 arany 5 ezüst és 2 bronzérmet szereztünk, ami a korábbi Olimpiákhoz képest kevésnek tűnik, de... Vegyük végre észre, hogy elhúzott a világ mellettünk. Érdekes módon ezt nem mondta ki senki a prominens vezetők között, vagy csak én nem hallottam.Előzetesen 6-7 aranyat vártam mint a nagy magyar átlag, a következő elosztásban: Vívás 1, küzdősportok (bírkozás, cselgáncs, ökölvívás) 1 kajak-kenu 3-4 vízilabda 1 (mondjuk ezt inkább a nőktől vártam elsősorban, mivel bennem is bennem volt a jugoszláv para) + 1 meglepetés (lövészet, vagy öttusa). Az úszókat nem véletlenül hagytam ki, mivel reálisan gondoltam, hogy Cseh Laci sajnos nem veheti fel a versenyt Phelps-szel (sőt én a manchesteri rövid pályás VB után Lochte-t is elé tettem), Gyurta Danit pedig alapból nem csípem amióta elment a Barátok Köztbe bohóckodni. Ezek után szerintem az úszók maximálisan hozták az elvárhatót 3 ezüst + Gyurta 5. helye valamint a két 6. hely Kiss Gergőtől és a 4x200-as női gyorsváltótól. Sőt én még ide venném Takács Krisztián 9. helyét 50 m gyorson, ami számomra óriási teljesítmény.A vívók számomra óriási csalódást okoztak (gondolom nem én vagyok így ezzel egyedül), bár amiket elmondtak a hazai körülményekről, nem nagyon csodálkozom. Cselgáncsban nem volt szerencsénk, ami a rio-i VB-n bejött az most sajnos nem, de fiatal a csapat és Londonban hasonlóan a 92-es olimpiához, ismét nagyot alakíthatnak. Ökölvívásban nagyon össze veszhetett az olimpia előtt Csötönyi Sándor valakivel, mert jól megszopattak minket a bírók,így egy 5. helyen kívül nem sok minden jutott nekünk. A bírkozók hozták azt amit hozhattak, 1 akción múlott egy aranyérmünk (mondjuk ez a kötöttfogás úgy szar ahogy van, jobban hasonlít egy esti Kenó sorsoláshoz, mint valami komoly sportesemélyhez).Az olimpia legnagyobb csalódásai mindenképpen az öttusázók voltak, még a vívókat is alulmúlták, nem tudom, hogy a körülmnyek, a tét, a lovak vagy mi okozta, de messze a várakozás alatt teljesítettek. A lövőknél érdekes a helyzet Sidi Péter 6. hely szép teljesítmény, és ha a selejtezőben nem egy 9-essel kezd, és nem rontja el a szétlövést, akkor ez szebb is lehetett volna. Tóth Anitáról pedig azt mondta egy lövészetben otthonosan mozgó ismerősöm, hogy ő volt aki legelőször megszerezte a kvótát, még 2 éve, de azóta nem nagyon találta a lövőformáját, amit sajnos Pekingben sem lelt meg:(.A kajak-kenu szakágat iszonyat csapás érte nem sokkal a játékok előtt, mindanyian tudjuk hogy Kolonics György sajnálatos haláláról van szó, és az igazat megvallva, én nem tudtam, hogy ez milyen hatással lesz a csapatra. A Kozmann, Kiss kenu kettes szenzációs bronzérmet szerzett, bár szerintem abban a hajóban hárman eveztek. Vajda Attila óriási örömet szerzett az egész országnak, amikor péntek délelőtt végre megszerezte küldöttségünk első aranyérmét. Én titokban bíztam a női kajak négyesben is, bár a Fábiánné kontra világ háború nem nagyon tett jót nekik, és így a németek röhögve megvédték a címüket. Kovács Kati óriási emberi nagyságáról tett tanubizonyságot, hogy félórával azután, hogy még dobogóra se állhatott egyesben, megvédte olimpiai bajnoki címét párosban Janics Natasával.És akkor jöjjön most a sportok királynője, amiben valljuk be őszintén, nem volt igazán aranyesélyünk. Évek óta 2 számra szűkül le a magyar közvélemény számára az aktuális atlétika világesemény (na jó, ha Zsivótzky Attila egészséges, akkor 3-ra) a kalapácsvetésre és a diszkoszvetésre. Itt Pars Krisztián épphogy lemaradt a dobogóról, ezt betuthatjuk annak a balsorsnak ami minket régen tép. Diszkoszvetőink viszont Fazekas Robi kivételével leszerepeltek. (Most felejtsük el az athéni doppingbotrányt, mert az egész dopping dologról majd szeretnék írni egy posztot, amiben bőven kifejtem az egészről a sokaknak nem tetsző véleményemet) Kővágó Zoltán és Máté Gábor nem jutott be a legjobb 12-be, ami néha nehezebb, mint olimpiát nyerni, de a közvéleménynek ez úgy jön le, hogy "na ezek is kiestek a selejtezőben"Akit még kiemelnék az Barta Nóra, aki bejutott a női 3 méteres műugró döntőbe, ami kiválló teljesítmény ismerve a magyar műugró körülményeket. Végül jöjjenek a csapatsportok. 2-en túlteljesítették azt amit én előre predesztináltam nekik egy csapat pedig balszerencsésen elmaradt ettől. Először is a női vizilabda csapat. Őket simán dobogóra vártam, és az aranyra esélyesebbnek, mint a férfiakat. Végül a dobogó sem jött össze, ami nagy kár, köszönhető ez a bíróknak, és egyéb hátráltató körülményeknek. Pedig a csoportmeccseken, milyen simán ment minden. A női kézilabda válogatott az első napon felült a hullámvasútra és az utolsó előttin a 4. helyen szállt ki belőle. Volt itt uccsó percben lőtt Tomori góllal kiharcolt x a brazílok ellen, meg szenzációs hajrával elért német verés, de voltak itt sok gombócos zakók az oroszok és a koreaiak ellen, és ezek után érkeztünk el a vízválasztóhoz a románok elleni negyeddöntőhöz. Ez a meccs volt a mindent vagy semmit. Ha ezt elbuktuk volna akkor mindenki mondta volna, hogy na már a kézisek se. És ne legyünk elbizakodottak, a meccs előtt nem mi voltunk az esélyesek, de fantasztikus játékkal lealáztuk őket, és bosszút álltunk rajtuk, minden magyart ért sérelemért Trianon óta. Ezek után jött volna a hab a tortán, de sajnos nem sikerült az újabb bravúr. Bár az oroszok elleni elődöntőben meglehetett volna a sokak álltal "minden idők legrosszabb női kézimeccsének" titulált összecsapáson. És végül jöjjenek a vízilabdás férfiak akik zsinorban 3x-ra lettek olimpiai bajnokok. Bevallom én nagyon tartottam a szerb-horvát-montenegroi hármastól. Ezt a félelmemet mégjobban fokozta a nyitó meccs ahol 10-10-es döntetlent értünk el a friss EB-győztes Montenegro ellen. Aztán jött a második meccs, ahol tzatzikit csináltunk a görög csapatból, majd pedig a spanyol meccs, ami után elkezdtem bízni. Az elődöntőben újra montenegroval találkoztunk, ahol végre legyőztük őket, és az Egyesült Államok megtette nekünk azt az óriás szívességet, hogy legyőzte a szerbeket. Ezek után már nem volt kérdés, hogy megnyerik a srácok a 3. olimpiájukat zsinórban.
A lényeg viszont az, hogy maximális tisztelet minden sportolónak aki képviselte hazánkat Pekingben, mivel már maga a kvalifikáció is nagy teljesítmény!
Röviden ennyi, megpróbálok majd még pár posztot összedobni, főleg úszásról, atlétikáról és a doppingról, remélem a meló és a VK-k mellett sikerül őket összehozni.